Gombanevek

Gombanevek

Részletek Dr. Jancsó Gábor Gombanevek című cikkéből. Clusiana 2003/3. A szerző engedélyével.

Az alábbi összeállításban a külföldi folyóiratokban talált, gombák neveivel, nevezéktanával kapcsolatos néhány érdekesebb információt ismertetem.

A magyarországi helyzethez hasonlóan más országokban is probléma a gombák közönséges nevének megalkotása és elterjesztése. HUHTINEN (2002) a Finn Mikológiái Társaság nevezéktani bizottságának elnöke cikkében rámutat arra, hogy sok probléma keletkezhet abból, ha a tudományos nevek változnak (márpedig változnak), nem beszélve arról amikor az egyes könyvek szerzői különböző közönséges neveket használnak ugyanazon faj esetében. Ez utóbbira sajnos számos hazai példa is akad pl. Galerina marginata: fenyő-tőkegomba, fenyves turjángomba, fenyő-turjángomba, mérges turjángomba; Lepista nuda: lila pereszke, lila tölcsérpereszke. Szerencsére a „szürke tölcsérgomba" a magyar nyelvű szakkönyvek többségében megmaradt szürke tölcsérgombának, annak ellenére, hogy a szakirodalomban hol a Clitocybe nemzetségbe [Clitocybe nebularis (Batsch) Quél. (Index Fungorum, 2003), ill. Clitocybe nebularis (Batsch: Fr.) Kumm. (RIMÓCZI, 1998)], hol a Lepista nemzetségbe [Lepista nebularis (PRISZTER, 1988; LESS0E, 1998) ill. Lepista nebularis (Batsch: Fr.) Harmaja (GERHARDT. 1995)] sorolják. A bizonytalanság a két nemzetség közeli rokonságában rejlik: ahol a fő elkülönítő bélyeg, hogy a Clitocybe nemzetségbe tartozó fajok spórái nem cianofilek, míg a Lepista nemzetségbe tartozóké cianofilek (a spórák anilinkék festékkel kékesfeketére színeződnek). További különbségek: a Clitocybe nemzetségben a spórák simák, a spórapor fehér, halványkrém színű, a Lepista nemzetségben viszont a spórák díszítettek (ritkán simák), ill. a spórapor szürkés, rózsaszín, ritkán fehér (VASAS, 1993). Célszerűnek látszik tehát annak a gyakorlatnak a bevezetése, hogy a faj közönséges nevét ne változtassuk, még abban az esetben sem amikor a faj tudományos neve megváltozik!

Néhány szempont, amelyet a finn gombanevek kialakítása során alkalmaznak (HUHTINEN, 2002): i.) minden fajnak csak egy közönséges neve legyen, ii.) lehetőleg „két-szavas" neveket adjunk, iii.) számos esetben hasznos segítséget nyújt, hogy más nyelveken hogyan nevezik a fajt, ne féljünk „eltulajdonítani" egy-egy jó ötletet, iv.) a monotónia elkerülése érdekében nagyobb nemzetségek esetében a színek helyett használjunk különböző jellegzetes kifejezéseket, pl. narancs helyett tűz, világossárga helyett krém, szürke helyett füst. Finnországban az a gyakorlat alakult ki, hogy minden, a finn gombairodalomban tárgyalt gombafajnak legyen finn neve.

A British Mycological Society a 60-as években foglalkozott először azzal a gondolattal, hogy a gombáknak angol neveket adjon. Érdekes, hogy a fő motiváció nem az amatőr gombászok igényének kielégítése, hanem az iskoláskorú gyerekek mikológiai ismeretekre történő oktatásának elősegítése volt: a mintegy 200 gombanevet tartalmazó lista 1963-ban jelent meg (PREECE, 2003). A 2003 őszén megjelent új, mintegy 1000 ajánlott angol gombanevet tartalmazó lista (HOLDEN, 2003) a régi felfrissítésével és kiegészítésével keletkezett. Ezek között egyrészt régóta használatban lévő nevek szerepelnek, másrészt azon gombák esetében, amelyeknek több nevük is volt, kiválasztották a legmegfelelőbbnek tartott nevet, továbbá kb 400 könnyen megjegyezhető új nevet is kreáltak. A szerzők azt ajánlják, hogy írott anyagban a faj angol nevét mindig kísérje a tudományos név (megjegyzendő azonban, hogy a listán szereplő latin nevek nem tartalmazzák a szerző nevét).

...

Egy igen érdekes cikk David Hawskworth, az International Mycological Institute volt igazgatójának tollából a gombák nevezéktanával foglalkozik (HAWKSWORTH, 2002). A szerző többek között részletesen tárgyalja, hogy milyen esetekben szükséges megadni a szerző (auktor) nevét a gombafaj tudományos nevében. Az 1999-ben St Louis-ban tartott International Botanical Congress határozata szerint csak rendszertannal és nevezéktannal foglalkozó publikációkban szükséges közölni a szerző(k) nevét, minden egyéb esetben, pl. fajlistákban, ökológiai és kísérleti munkákban, nem kötelező vagy ajánlott, azaz a szerző(k) nevét el lehet hagyni. A cikk szerzője szerint annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy „olyan cikkről van-e szó, ahol az olvasó tudni akarja a név publikálásának eredeti helyét?" segít annak eldöntésében, hogy szükséges-e a szerző(k) nevének megadása a gomba tudományos nevében. A Mycological Society of America által kiadott Mycologia folyóirat 1995 óta azt a gyakorlatot folytatja, hogy a megjelenő cikkekben (a rendszertani témájúak kivételével) szereplő gombák tudományos neveiben nem teszi kötelezővé a szerző nevének feltüntetését (KORF, 1996). Megfontolandónak tartom, hogy a Mikológiai Közlemények Clusiana folyóirat is hasonló gyakorlatot folytasson.

Nagy segítséget jelent az érvényes gombanevek közötti eligazodásban a CABI Bioscience és a CBS (Ccntralbureau voor Schimmelcultures) által összeállított „Index Fungorum" gombanév-adatbázis:

http://www.indexfungorum.org

valamint a CABI Bioscience fajnév-szerzőlistája:

https://www.indexfungorum.org/authorsoffungalnames.htm

Sokszor kíváncsiak vagyunk arra. hogy mit jelentenek a gombák tudományos neveiben szereplő latin (görög) szavak. Ebben nyújthatnak segítséget a világhálón található latin - angol

http://fungus.org.uk/nwfg/nammay98.htm 

és latin - német összeállítások

http://www.pilzepilze.de/wisnam.html

Néhány érdekesség az őzlábgombák elnevezésével kapcsolatban. Pilát a piruló őzlábgomba kertekben megjelenő változatát kétszer is leírta: 1951-ben Lepista rachodes var. hortensis -ként, majd 1980-ban Macrolepiota rachodes var. hortensis-kent. Tekintettel arra. hogy a publikációk nem tartalmaznak latin fajleírást, a gombanevek nem tekinthetők érvényesnek (VELLINGA. 2003) annak ellenére, hogy az utóbbi név széles körben elterjedt a mikológiai szakirodalomban. A faj helyes neve Vellinga értelmezésében Chlorophyllum hrunneum (Fari & Burt) Vellinga (VELLINGA, 2002). A BON és mtsai (1979) által új fajként leírt mérgező őzlábgomba (Macrolepiota venenata Bon) publikálása sem problémamentes (VELLINGA, 2003). ugyanis a latin nyelvű leírásban a típuspéldány gyűjtési idejére „aug.-nov." szerepel, míg a francia leírásban „szeptember 1974 - 1977" van feltüntetve. A szabályok szerint a szerzőnek pontosan meg kell adni annak a napnak a dátumát amely napon a típuspéldányt gyűjtötték. A piruló őzlábgombának (Macrolepiota rachodes (Vittad.) Sing.) is megváltozhat a tudományos neve a jövőben (VELLINGA. 2002), amennyiben a javasolt új név, Chlorophyllum rachodes (Vittad.) Vellinga, elfogadásra kerül. A Chlorophyllum nemzetség csak abban különbözik a Macrolepiota nemzetségtől, hogy a nemzetségbe tartozó fajok spóraszíne zöld vagy okkersárga, míg a Macrolepiota nemzetségbe tartozóké fehér-krém vagy rózsás (VELLINGA et al.. 2003). Ami a „rhacodes" ill. ,,rachodes" írásmódot illeti, mindkettő megtalálható a szakirodalomban, az utóbbi, a faj eredeti nevében szereplő értelmetlen szó feltehetőleg a rhacodes (=szakadozott) elírásából keletkezett.

Furcsa dolgok történhetnek a gomba nevével, amikor egy faj átkerül az egyik nemzetségből a másikba. Ezt jól illusztrálja a pikkelyes harmatgomba (Stropharia squamosa) esete (BOLLMANN. 2003). A Stropharia nemzetség azon fajait, amelyeknek nincsenek krizocisztidái (cisztidák, amelyeket a kálilúg /KOH/ aranysárgára fest) - mindemellett azonban gyakran pikkelyes a kalapjuk -, áthelyezték a Psilocybe nemzetségbe. Így a Stropharia squamosa új tudományos neve Psilocybe squamosa lett, ami annyit jelent, hogy „pikkelyes kopaszfej"!

Egy másik érdekesség a tudományos névben a nemzetség neve mellett szereplő másik névvel (faji név) kapcsolatos (BOLLMANN. 2003). A faji név neme a nemzetségnév neméhez igazodik, kivéve ha maga is főnév. Ennek megfelelően Ripartites (hímnemű) helomorphus (helemorphus = körömalakú, melléknév), míg a borostás álcölöpgomba Ripartites tricholoma (tricholoma = szőrös perem, főnév). Egyes esetekben azonban nézőpont kérdése, hogy a faji nevet főnévnek vagy melléknévnek tekintjük-e. Például a karbolszagú csiperke egyesek szerint Agaricus xanthoderma (sárgabőr), mások szerint viszont Agaricus xanthodermus (sárgabőrű).

A tudományos nevek hangsúlyozása a latin nyelv bonyolult szabályait kellene kövesse, ami néha nemcsak nekünk magyaroknak, hanem más nemzetiségű mikológusoknak is problémát okoz. Például a franciák Cortinariüs-t mondanak Cortinarius helyett, míg a németek összetett szavak esetében gyakran megtartják az egyes komponensek hangsúlyozását (poly, porus), tehát polyporus a helyes polyporus helyett. Mi magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy a latin neveket az első szótagon hangsúlyozzuk (PRISZTER. 1988).

IRODALOMJEGYZÉK

ARORA D. (1986): Mushrooms Demystified, 2nd Edition. Ten Speed Press, Berkeley, California.

BOLLMANN A. (2003): Oh. diese Pilznamen! Südwestdeutsche Pilzrundschau 39 (2): 49-50.

BON M., VALLÉE L., JACOB M. (1979): Une nouvelle Lépiote toxique - Macrolepiota venanata Bon sp. nov. Doc. mycol. 9(35): 13-21.

GERHARDT E. (1995): BLV Handbuch Pilze, BLV Verlagsgesellschaft, München.

HAWKSWORTH D. (2002): The names behind the names. What they mean and when they should be used. Field Mycology 3(1) 15-19.

HENRICI A. (2001-2002): Update on Roger Phillips' Mushrooms and other fungi of Gt Britain & Europe. Part 1: Field Mycology 2(3): 90-93; Part 2: ibid. 2(4): 126-131; Part 3: ibid. 3(1): 20-24; Part 4: ibid. 3(2): 50-53; Part 5: ibid. 3(2): 53-55; Further additions and corrections: ibid. 3(4): 137-139.

HOLDEN E. M. (2003): List of Recommended English Names For Fungi in the UK. (http://www.britmycolsoc.org. uk/news/shownews. asp?NewsID=59)

HUHTINEN S. (2002): Common names for fungi - including a common logic? Field Mycology 3(2): 42-45.

Index Fungorum (2003): The CABI Bioscience and CBS Database of Fungal Names (http://www.indexfungorum.om/Names/Names.asp)

KORF R. P. (1996): Simplified author citations for fungi and some old traps and new complications. Mvcologia 88(1): 146-150.

LESS0E T. (1998): Gombák. Panemex Kft.. Budapest.

PHILLIPS R (1981): Mushrooms and other Fungi of Great Britain and Europe. Pan Books Ltd.. London.

PHILLIPS R.(1982): Das Kosmosbuch der Pilze. Kosmos-Verlag Franckh, Stuttgart.

PREECET. F. (2003): Common names of Fungi. Mycologist 17(1): 19.

PRISZTER SZ. (1988): A nagygombák magyar és latin névjegyzéke. Mikológiái Közlemények Clusiana 88(1/2).

RIMÓCZI I. (1998): Magyarország gombái (CD-ROM). Kossuth Kiadó. Budapest.

VASAS G. (1993): A kalaposgombák nemzetségeinek jellemzése. Mikológiái Közlemények Clusiana különszám.

VELLINGA E. C. (2002): New combinations in Chlorophyllum. Mycotaxon 83: 416.

VELLINGA E. C. (2003): Type studies in Agaricaceae-Chlorophyllum rachodes and allies. Mvcotaxon 85: 259-270.

VELLINGA E. C„ de KOK R P. J:, BRUNS T. D. (2003): Phylogeny and taxonomy of Macrolepiota (Agaricaceae). Mycologia 95(3): 442-456.