A gombák életereje

 

Most olvasom Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című megindítóan szép könyvét. Még csak az első fejezet, ötödik alfejezeténél tartok, de máris megihletettek a sorai. Olyan erős késztetés támadt bennem az írásra, mint ahogy a gombák a földből törnek elő, egy kiadós eső után. A hasonlat nem véletlen, erről akarok most szólni. Ez az életerő számomra olyan értéket képvisel, ami mellett úgy gondolom nem lehet csakúgy elmenni, érdemes felhívni rá a figyelmet, érzékeltetni ezt a lenyűgöző képességét a gombáknak. Tudom, hogy a  természetben megfigyelt, valósan megélt pillanat lenne az igazi megértése ennek a folyamatnak, de egyelőre beérem azzal, hogy sikerült fotókkal elcsípnem egy-két frissen kibújt gombát, és hogy néhány rövid, de velős mondattal megemlékezhetek róla. Csak remélni tudom, hogy egyszer lesz alkalmam végigkísérni ezt az életteli folyamatot a természetben.

Puhpowee. Egy indián szó, azt jelenti: „az erő, amely lehetővé teszi a gombáknak, hogy egy éjszaka leforgása alatt áttörjenek a talajon." Ez az az erő, amire már én is felfigyeltem gombászásaim során és amit kezdettől fogva tiszteletre méltónak találtam bennük, de szavakkal nem tudtam elmondani. Nem is nagyon lehet. Ezzel a kifejezéssel más nyelvekben nem találkozhatunk, egyetlen más nyelv sem alkotott olyan szót (az angol sem), amely visszaadná a gombáknak ezt a fajta jellemzőjét. Ahogy az írónő is megjegyzi könyvében: „döbbenet, hogy a nyugati tudomány nem rendelkezik ezzel a fogalommal, nincsenek szavai erre a misztériumra." Kimmerer azt is gyönyörűen leírja, hogy „olyan emberek alkották meg ezt a szót, akik élőként látták és értették a világot, csordultig telítettnek azokkal az energiákkal, amelyek mindent feltöltenek élettel." 

Az indiánok tehát nevet adtak a gombák életerejének. Ugye milyen szép? Ez az életerő és a természetben töltött idő ráébreszt arra, mit jelent élni. Ilyenkor elszégyellem magam, vagy inkább sajnálom, hogy ennyire szegényes a kapcsolatom a természettel. Az viszont bizalommal tölt el, hogy magamtól felfigyeltem erre a különleges erőre,  ami képes volt érzéseket előcsalni belőlem. Azt jelenti nem vagyok tompa és érzéketlen, nem hagy hidegen, megérinti belső lényem, észreveszem, figyelek. Olyan fajta érzések ezek, amik megerősítenek, erővel ruháznak fel, életerőt adnak. A gombák pedig tanítják és jó példát mutatnak ehhez.

Írta és fotózta: Tánczos Enikő 

Hivatkozás: Kimmerer Wall, Robin: Szentperjefonat, Pallas Athéné Könyvkiadó 2023

 

    Piruló galóca (Amanita rubescens)

 Földtoló galambgomba (Russula delica)

 Borvörös susulyka (Inocybe adaequta)

 Kerti tintagomba (Coprinellus micaceus)