Most olvasom Robin Wall Kimmerer Szentperjefonat című megindítóan szép könyvét. Még csak az első fejezet, ötödik alfejezeténél tartok, de máris megihletettek a sorai. Olyan erős késztetés támadt bennem az írásra, mint ahogy a gombák a földből törnek elő, egy kiadós eső után. A hasonlat nem véletlen, erről akarok most szólni. Ez az életerő számomra olyan értéket képvisel, ami mellett úgy gondolom nem lehet csakúgy elmenni, érdemes felhívni rá a figyelmet, érzékeltetni ezt a lenyűgöző képességét a gombáknak. Tudom, hogy a természetben megfigyelt, valósan megélt pillanat lenne az igazi megértése ennek a folyamatnak, de egyelőre beérem azzal, hogy sikerült fotókkal elcsípnem egy-két frissen kibújt gombát, és hogy néhány rövid, de velős mondattal megemlékezhetek róla. Csak remélni tudom, hogy egyszer lesz alkalmam végigkísérni ezt az életteli folyamatot a természetben. Puhpowee. Egy indián szó, azt jelenti: „ az erő, amely lehetővé teszi a gombáknak, hogy egy éjszaka leforgása alatt át