Amikor virágot gyűjtök a teámhoz, gombát szedek az ebédemhez, vagy egyszerűen a véletlen folytán a természet ajándékába botlok, elém tárul egy kosárnyi szépség, ami kínálja magát, hogy szedjem le. Ilyenkor gyakran érzelmi feszültség keletkezik bennem. A feszítő érzésnek két oka is van. Az egyik forrása az, hogy haldoklik a természet és bár a föld még így is bőségesen terem, mégis egyre kevesebbnek érzem, mert sok éhes száj van. Legtöbben úgy gondolkodnak, hogy csak egy kicsit, vagy hogy nekem is jár, ha nem én, akkor majd más és a többi…és nemcsak az emberek. Ott vannak a zsugorodó természetben túlélésre hajtó élőlények sokasága is. Másik oka, hogy kioltok egy életet a saját életem érdekében. Ha mondjuk ezt ráadásul úgy teszem, hogy bele se gondolok, hogy ezzel kárt okozhatok, amikor például a begyűjtött értékes életeket elpazarolom, hálátlanul és tiszteletlenül bánok velük, nem viselem a gondját, nem a rendeltetésének megfelelően hasznosítom, hagyom kárba veszni, akkor az még nagy